• Sz-ép vagyok

Ti hogyan meditáltok?

Én kötő-horgoló-varrótűvel a kezemben, vagy néhány spatula, hidegen sajtolt olaj, egy-két gyógynövény társaságában…Nyilván ki is találtátok, hogy nekem bizony az alkotó tevékenység jelenti a legjobb kikapcsolódást, a legszuperebb befelé fordulást, az önismeret útján való lépkedést.

Jól emlékszem még a kisiskolás koromra (is), amikor az úgy nevezett erős tantárgyak nem éppen a gyakorlati foglalkozás, az ének vagy a rajzóra lett volna. Nem! Sok-sok fontos és még több kevésbé fontos információval töltötték meg fejünket, több-kevesebb sikerrel….messzire vezet. Ma sem értek egyet az oktatásban tapasztalt szélsőségekkel. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz a kreativitást fejlesztő, jobb agyféltekét erősítő tevékenységek régóta a perifériára szorultak. Milyen kár!!


Kép: www.olasznyelvtan.hu

Ma már tudjuk, hogy micsoda nagy különbség van a két agyféltekénk funkciói között. A bal felelős a racionalitásért, a logikus, tervszerű gondolkodásért. Realista, praktikus, biztonságra törekvő, analítikus az az ember, akinek erősebb a bal agyféltekéje. Az is érdekes jelenség, hogy a bal agyfélteke a jobb oldalunk, a jobb kezünk irányítója. Ezzel szemben a jobb agyfélteke jellemzői : vizualitás, művészi, holisztikus, intuitív, kreatív, muzikális. Az előző gondolattal kibővítve : a bal oldalunk és a bal kezünk irányítója. Míg a bal agyfélteke a biztonságra törekvést részesíti előnybe, addig egy jobb agyféltekés ember inkább kockázatvállaló.

Micsoda nagyszerű dolog (lehetne), amikor mindkét oldal egyforma, közel azonos figyelmet kap a nevelés során. Családban, iskolában egyaránt. Hiszen így alakulna ki egy olyan egyensúly bennünk, ami szinte megingathatatlanná varázsolna bennünket az élet kockázatosabb pillanataiban. Is. Akár.

De nem. A kreativitást, művészi hajlamot (mindenkiben van valamilyen) jellemzően magunk fedezzük fel magunkban és fejlesztjük avagy sem.


Kép: www.aumag.org

Hát ez nálam elég korán (6-7 évesen) kiderült és fejlődött. Mondjuk volt nem kevés családi indíttatás is. Fafaragás, festés, előadó művészet, kézimunka, a világ legtermészetesebb része volt életünknek, a szülőknek és nagyszülőknek egyaránt. 10 éves koromban szoknyát, mellényt horgoltam magamnak, elég „kacifántost”. Hamar megismerkedtem a fafaragás alapjaival, egy némely munkám ma is az előszobát díszítik s a szüleimé is. Ugyanitt a lányaim tűzzománc képei, festményei is helyet kaptak. Vagyis a sor nem szakadt meg! Hál’istennek.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy úgy alakult az életem, hogy bármi történt is, mindig megtalált egy-egy kreatív munka. Kiegyensúlyozottá, boldoggá tett, az alkotás örömét hozta lelkembe.

Hisz valójában az alkotás egy meditáció, befelé fordulás, a csend hangja, ahol találkozunk önmagunkkal. Elhalkul a külvilág zaja, meglassulnak mozdulataink, elhagy bennünket a vibrálás, a zizegés. Marad a béke, a nyugalom, a kezünk nyomán virágba boruló alkotás. Nagyszerű dolog!

Kevesebb lennék (magam számára) a folyamatos alkotás nélkül. Külön öröm pedig az, ha valakinek szintén mosolyt csalunk az arcára, amikor megajándékozzuk a magunk által készített bármivel.

Így már ketten örülünk.



Amúgy… a krémek is valahogy ilyen ihletett pillanatban készültek. Amikor tudatosan szerettem volna összeállítani például egy fogkrémet, hát nem ment. Kínlódás volt. De megtörtént az is, hogy hajnalban kipattant a szemem, a fejemben majdnem készen volt a recept és mire mások munkába indulnak, az én konyhámban elkészült a prototípus. Persze ezt mindig követte egy szakmai folyamat, ahol minden úgy került a helyére, ahogy annak lennie kell. De az alap az ihletett pillanatban készült.

Még az is tetszik nekem ebben a jobb agyféltekés történetben, hogy a fejlődés végeláthatatlan. Mindig van újabb és újabb technika, ami megtanulható, ami kihívást jelent.

Nekem a legújabb a csipkeverés lesz. Megláttam és azt éreztem, hogy bizsereg mind a tíz ujjam, hogy alig várom a pillanatot, amikor elkezdem majd egy szakavatott mestertől megtanulni. A kezdő csomagom természetesen összeállítva a kreatív dobozomban várja a kezdést.

Megígérem nektek, hogy megmutatom, ha már lesz mit!

Szeretettel kívánok mindannyiunknak minél több ihletett pillanatot, hogy ezzel is szebbé tegyük világunkat. A sajátunkat és másokét is.




Károly Anna