• Sz-ép vagyok

Történet az én Szeretet Teremről - 4. rész

Mielőtt elkezdeném a mesémet, rövid helyzetjelentés a mai reggelemről.

Ébredezve, az első kávém mellett, gyönyörködtem a fényekben, a hangokban, a csendben. Minden áll, békében pihen s közben ezer arcát mutatja a természet. Jött az érzés, hogy ledobom a papucsot és nosza, bele a fűbe mezítláb. Az érzést, a gondolatot tett követte. A fű még nedves, csillognak a vízcseppek, megtörve a rájuk eső fényt. Ragyogó a zöld a lábam alatt, puha, selymes, csalogató. Ha tekintetemet a földre vetem, apró kis virágokat látok, bogarakat, amint szorgoskodnak, jönnek-mennek, élnek.


Fotó: Pinterest

Megmozdul egy bokor. Nicsak! Egy kicsiny zöld gyíkocska! Lakótársam. Itt él többedmagával a fák között. Csigáim a maguk tempójában ide-oda araszolgatnak, cipelve nem kis házukat. Arrébb sétálva apró fehér madártollat leltem. Felvettem óvatosan, boldogan a tenyeremben tartottam, hisz angyalszárnyat leltem. Azután még egy, még egy és vagy tíz tollacska bújt meg a fűben, a fák között. Vajon mi történhetett a madárkáimmal? Még nem leltem meg a fészküket, rejtőznek az emberi tekintet elől. Figyelek. Megmutatják magukat, ha fontos lesz. A fák alá még nem merészkedtem be mezítláb, sok a lehullott gally, tüskés ág, hisz az erdőcske nagyobb része akác. Oda marad a papucs, a cipő. Egyelőre :)

Aki teheti, dobja le a cipőjét és sétáljon mezítláb! Hihetetlen új világ tárul fel a szemem előtt.

Ja, és a talpam? Megmostam, bekentem olajos testbalzsammmal (ez itt a reklám helye :)), és indulhat a nap.

Szóval ez a ház-vásárlós történet évekkel ezelőttről indult.

Rajzoltam egy házat, udvarral. Hármas felosztása volt (megint a hármas szám…, írtam már róla).

Egyharmad erdő, egyharmad ház a tartozékaival és egyharmad mentális egészség eszközei : játékok, sportgépek, ilyesmi. Kitettem a kamra ajtajára. Hónapokig nézegettem, ízlelgettem, fogalmam nem volt róla, hogy mi lesz ebből. Egyszer aztán beszélgetve a barátnőmmel, felhívta a figyelmemet az Anasztázia könyvekre. Villámgyorsan olvastam kötetről kötetre, mígnem a szemem elé került a könyvben pont az a hármas tagozódású családi birtok, ahogy ő nevezi, a Szeretet Tere, amit megrajzoltam és ott díszelgett a spájz ajtómon. Minő véletlen! Már aki hisz a véletlenekben… Én inkább azt vallom, hogy a véletlen a SORS ÁLRUHÁBAN :)

Az érzés, a gondolat kezdett testet ölteni vágy formájában. Keresgélni kezdtem a házamat. Persze nem találtam. Sok-sok elképzelést végig gondoltam, rengeteg házat, területet megnéztem, ízlelgettem. Semmi. Volt közöttük egészen őrült ötlet is. A gyerekeim, barátaim kétségbeestek, csodálkoztak, féltettek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Aztán alább hagyott a lelkesedésem, egyre kevesebbet kerestem, de a hiány ott dolgozott legbelül: akármennyire szeretem a kis lakásomat, le kell jönnöm a második emeletről. Szeretném leföldelni magam, hogy szárnyalhassak. Szeretném, ha egyre tisztábban lehetne étkezni, lélegezni, élni. Ezeket a vágyakat úgy tudtam realizálni, hogy az erkélyemen gyógynövényeket termesztettem, beledolgoztam a tésztába, beletettem olajba, mézbe. Közösséget kezdtem szervezni magam körül. Élményekben gazdag időszak volt. Beszélgettünk, kirándultunk, tanultunk egymástól és másoktól.


Fotó: www.elobolygonk.hu

Régi technikákat próbáltam ki, tanultam meg. Barátom lett a tibeti hangtál, szeretem a csikung lélekgyógyító hatását. Kísérleteztem. Szappant főztem, krémet kevertem. Sok-sok év tapasztalása elvezetett a Sz-Ép Vagyok megszületéséig. Igen. Ma már márkát építünk. De az én álom házam csak váratott magára.

Hogy szoktuk mondani? Mindennek rendelt ideje van. Igen. Ha képesek vagyunk türelemmel kivárni és nem elébe szaladni. Nagyon nehéz. Annyi a kísértés, hogy csak no! Nehezen hittem a bölcs szavaknak : higgyem el, ha megtalálom azt, amit a sors nekem szánt, meg fogom érezni és biztosan fogom tudni, hogy igen, ez az. De ehhez kellett az a sok-sok próbálkozás, a kudarcok, a zsákutcák is. Mindig ott volt egy picinyke de. Ez már majdnem az, de…

Hát ezeket az icike-picike de gondolatokat kell felismerni ahhoz, hogy amikor eljön az igazi, azt tudjuk mondani : igen. MEGÉRKEZTEM. Ha hónapok telnek el, ha évek szaladnak tova, akkor is tartsuk meg a fényt, a hitet, hogy igen, létezik már valahol az álmom, csak még nem látom.

Fordítsuk meg a mondást : Hiszem, ha látom helyett : Látom, ha hiszem. Ha van róla képem, képes vagyok. Nekem volt. Hosszú ideig volt. Hisz le is rajzoltam, megálmodtam nem tudva, hogy már létezik is, csak még nem látom.

Idén valamikor februárban meg is láttam az én Szeretet Teremet. Hideg volt, szürke minden, a fák téli álmukat aludták…és mégis! Megláttam és jött az érzés : ez az! Ezt teremtette nekem a sorsom. Egy picinyke fehér lap a kapun : eladó. Nem akartam hinni a szememnek.



Hármas tagozódás : erdőcske, ház és egy olyan rész, ahol hamarosan kondigépek, játékok lesznek kicsik és nagyok örömére.

Mára ennyi. Megyek gallyat gyűjteni a fák alól, mert hétvégén mulcsot „gyártunk”.

Persze a munka is kell hogy haladjon! Hamarosan újabb kondiparkról tudok beszámolni. Már a festőműhelyben van :) A nappali feltöltő krémünk hiánylistára került, sokan szeretitek, elfogyott. Igyekszünk az utángyártással.


Károly Anna

29 megtekintés